A múlt heti rész után némi optimizmus költözött belém a TWD kapcsán, mert végre kirajzolódni látszott valami érdemi plotline, érdekesnek tűnt, hogyan bontakozik ki az az új világ , amiről Rick hablatyolt korábban Karlnak, hogy jön létre egy új, de inkább a középkort idéző régi új civilizáció,és persze hogyan vizsgázik az alexandriai zsoldoshadsereg. Nem mondom, hogy ez az érdeklődés alábbhagyott volna a tegnapi epizód után, de azért ez a rész megint csak okozott némi fejtörést, ahogyan az lenni szokott… Innentől özönlenek a spoilerek.

Nos, Rickék nem szaroztak, nem vitték túlzásba a konyhafilozofálgatós töltelékjeleneteket, ahogy az mi sem természetesebb, egy ellenszavazat mellett mindenki rábólintott a vadidegenek kivégzésére (…). Kissé meg is lepett ez a gyors tempó, túl sok előkészület sem volt, azt vártam volna, hogy egy ilyen horderejű ütközetet komolyabb építkezés vezet majd fel. Azt pedig végképp nem akartam elhinni, hogy rövid keresgélés után három jó állapotban megmaradt, Gregory-hasonmás zombit is sikerült találni, akik csak némi orrplasztikára szorulnak rá…

A fight pedig aztán kis híján a világ legegyoldalúbb „csatájaként” vonult be a történelemkönyvekbe, persze könnyű úgy tartani a létszámot, ha az ellenség nem csak a világ legellenszenvesebb (éppen csak a homlokukra nem írták, hogy ők a rosszfiúk), de legmélyebben alvó brigádja. Aztán persze beugrottak a castinghírek, és hogy a nevezetes Negan király még sehol, a cliffhanger tehát tulajdonképpen garantált volt, nem csak a képregényolvasók számára.

Azért a feszes akciójelenetek mellé jutott mostanra is pár kellemetlen pillanat: az Abraham-Rosita-Sasha szerelmi háromszög valószínűleg minden idők egyik legértelmetlenebb szerelmi bohózata, Carroll románca hasonlóan valószínűtlen és előkészítetlen mint a Rick & Michonne love story, és a bibliaidézgetés mellett öldöklő atya jelenete is megérne egy misét. Akiben ezúttal sem csalódunk az Eugene, akit egy párkapcsolati dráma sem gátolhat meg abban, hogy vicces megjegyzéseket eresszen meg vicces pólóban.

Összességében mindezek ellenére váratlanul egész élvezetes epizódot kaptunk (zsinórban kettő az már valami), és a folytatás is rejt magában potenciált, úgyhogy reméljük a bandaháború folytatása is hasonlóan szórakoztatóan alakul.