Nem, úgy tűnik a TWD írói nem tanulnak a hibákból, és továbbra is a hatásvadász, béna cliffhangerek rabjai. Nem csoda, hogy ez után a félresiklott évadzáró után nem egy olyan kritikát lehetett olvasni, hogy talán itt az idő érzékeny búcsút venni a sorozattól. Tovább mögött spoilerestül jön az áldás.

Az alapötlet, egy kis flúgosfutam pszichopatáék gyűrűjében nem lett volna rossz (ha valakinek még nincs elege a megnyerő mosolyú nagydumás pszichopatákból), mivel ugyebár a vajúdó Maggienek orvosra volt szüksége az alexandriai ügyeletes doki hirtelen halála miatt. Rick persze mindenkit próbált lebeszélni a veszélyes küldetésről, a fia kivételével, értelemszerűen. Holott, mint az bebizonyosodott, a veszély tényleg komoly. Felvetődött több helyen a kérdés, eddig mire várt Negan vagy hogy a megmentők miért tűnnek olykor teljesen impotensnek, olykorpedig ördögi géniuszoknak, de ezen tegyük is túl magunkat.

Több is lehetett volna ebben az évadzáróban, ha kevesebbet akar, az egyórás játékidő kissé indokolatlan volt, Carol és Morgan szálára ugyanis kár volt pazarolni az időt, végtelenül együgyűre és kiszámíthatóra sikerült, tényleg minden klisét sikerült ellőni, kár, hogy a két talán legérdekesebb karaktert is sikerül elfuserálni. De legalább kiderült, hogy Rickéken kívül nem csak rosszarcúak vannak a környéken, hanem jelmezbálozók is, akik vélhetően megcsillantják majd a reményt a következő évadban. Ennyit Morganékről.

Közben néha egykét baljós vágóképpel emlékeztetnek az előző rész totál értelmetlen cliffhangerére is, Rickéket pedig az éppen jobbik arcukat mutató Megmentők szivatják halálra. Aztán az elfogásuk elég hangulatosra sikerül, az egyre inkább szétcsúszni látszó Rick és tanítványai végül nagynehezen csak besétáltak a Megmentők ördögi csapdájába. (Nagyon unatkozhatnak egyébként Neganék hogy egy egész napot rászántak Rickék szivatására, ahelyett, hogy rögtön a lényegre tértek volna.) Aztán kb. 50 percnyi időhúzás után csak tiszteletét tette a várva várt góré...

...Aki egyébként pontosan az az elcsépelt, nagydumás főgonosz, akire számítani lehetett, ettől függetlenül persze elég feszült perceket szállított, Jeffrey Dean Morgan hozza a kötelezőt. Annak ellenére, hogy azért az írók nemigen segítették ki, helyenként borzasztóan gagyi szövegeket sikerült a szájába adni (pee-pee, not cool…). Nem lenne baj a karakterrel, ha nem láttuk volna már ezerszer.

Ami viszont ezután a feszült tíz perc után következik az vérlázító. Ennél szemetebb cliffhangert ritkán látni, pláne azután, hogy már az elmúlt 1-2 évadban is bőven borzolták a kedélyeket hasonlókkal, legutóbb éppen egy hete... (Igaz, azt annyira nem vette komolyan senki, hogy tényleg csak 1-2 vágóképpel emlékeztettek arra, hogy ez megtörtént.) Sokat használtam a TWD kapcsán a pofátlan jelzőt az utóbbi írásokban, azt hiszem mást erre sem nagyon lehet mondani. Nem értem, miért nem lehetett itt és most letudni a kötelező évadzárós katartikus halált, kaphattunk volna egy brutális, letaglózó, ugyanakkor erőteljes és kielégítő befejezést, így meg kaptunk helyette néhány hónapnyi ócska neurózist. Azért persze ne higgye senki, hogy álmatlan éjszakákat fog okozni a „szerencsés” kiléte, de a szándék ettől függetlenül…not cool.  A képregényeknek pedig ráadásul ugyebár egy viszonylag erős sejtésük is lehet a dologról, de persze akár változtathatnak is, az ember már semmin sem lepődik meg.

Azért is fájóak ezek a baklövések, mert az évad helyenként élvezetes volt, és kibontakozni látszott egy korrekt, életképes történetszál: a különböző múltú „klánok” posztapokaliptikus interakciói, egy új hűbéri rendszerre emlékeztető civilizáció kialakulása akar még érdekes is lehetett volna. Persze mindehhez több eredeti ötlet szükségeltetik a készítők részéről, ehelyett kaptunk jónéhány erőltetett, klisés megoldást és teli szájjal vigyorgó pszichopatát.

Az évadra összességében így nem tudnék 5-6 pontnál többet adni. A közepe táján ugyan kezdték elhitetni velem, hogy van jövője a sorozatnak, az utolsó két rész hatásvadász és átgondolatlan történései azonban kijózanító pofont adtak. Én a magam részéről a kaszát azért valószínűleg továbbra sem veszem elő (hacsak nem Eugene lesz persze az áldozat), heti háromnegyed órát rá tudok szánni, és már azon túlvagyok hogy túlságosan felkavarjon a sorozat. A TWD különleges státuszát jelzi ugyanakkor, hogy rosszabb sorozatba nemigen fektetnék ennyi energiát és időt, persze, a „peak tv” időszakában nehéz is lenne. Az AMC-t pedig vélhetően nem rázza meg túlságosan az önjelölt vagy akár az arra érdemes kritikusok és megmondóemberek duzzogása sem, úgyhogy a TWD előtt még további hasonlóan szép évek állnak, reméljük tehát a legjobbakat. 

...and fingers crossed for Eugene!